Döntsük meg őket együtt: az 5+1 leggyakoribb BDSM tévhit

Bár a BDSM, de legalábbis az olyan enyhébb formái, mint például a kikötözés, a paskolás, esetleg némi hajhúzkodás sokak fantáziáját izgatja, esetleg egy-két BDSM videó is megfordult már a képernyőkön. Azonban amikor a tettekre kerülne a sor, nem mindenki meri átadni magát az élvezetnek, mégpedig a BDSM-et övező káros sztereotípiák miatt. Most ezek közül mutatjuk be az 5+1 leggyakoribbat és azt, hogy miért is nem igazak. 

Megdöntött BDSM tévhitek

1. Csak a nők lehetnek szubmisszívek 

Ez abszolút téves megállapítás, hiszen akkor a dominákra például mi szükség lenne? Legalább annyi férfi élvezi az alázatos behódolást, mint nő. Az alávetettséget ugyanis nem a nemi hovatartozás határozza meg, hanem a személyiség és a domináns partner szolgálatára való vágy.

2. A domináns/alávetett párosításban kizárólag a férfi a domináns és a nő az alávetett fél

Ez is téves megállapítás, már csak az 1. pontban írtak okán is. Szép számmal akadnak olyan férfiak, akiknek igazi mentális felüdülés, ha kiengedhetik a gyeplőt a kezükből és legalább szex közben lekerül a felelősség a vállukról. Ráadásul a BDSM közösség is rendkívül sokszínű és a magukat„switch”-ként meghatározó tagokról, illetve párokról sem szabad megfeledkezni. 

Ők azok, akik szeretnek váltani a domináns és a szubmisszív szerepek között, mert nem nekik való, hogy állandóan és kizárólag csak a domináns vagy az alázatos szerepet öltsék magukra. Esetükben például simán előfordulhat, hogy a páros női tagja például az egyik pillanatban még a szigorú apuci kislánya – igen, ez egy újabb kinky vonal –, míg a másikban már egy veszedelmesen szexi domina, aki szívesen korbácsolja meg az alattvalóját. 

3. BDSM abuzív szex

Mi választja el a verbális, illetve érzelmi bántalmazást és a szexuális bántalmazást a durva játéktól, az erőszakos fétisektől és a fájdalom egyéb formáitól? Egyetlen fogalom: a beleegyezés. A biztonságos BDSM érdekében a beleegyezésnek egyértelműnek kell lennie és a hozzájárulást többször meg kell adni. Ez azt jelenti, hogy mindkét félnek beszélnie kell egymással egy BDSM jelenet vagy aktus előtt, alatt és után, hogy megbizonyosodjanak arról, mindenki ugyanazon az állásponton van és nem lépik át az előre felállított határokat. 

A BDSM egészséges és konszenzusos környezetben nem visszaélés. Ez a vágyak és késztetések fizikai megnyilvánulása, legyen az bármilyen sötét vagy veszélyes. Ameddig mindkét fél megadja a hozzájárulását és tiszteletben tartják egymás határait, nincsen vele semmi probléma.

4. A BDSM-ben nincs (szexuális) visszaélés

Ironikus módon, ha nem hiszel annak a mítosznak, hogy minden BDSM jelenet vagy kapcsolat abuzív, akkor az a téves benyomás is kialakulhat benned, hogy a BDSM-ben nem fordulhat elő visszaélés. Sajnos függetlenül a fétistől, a kötődéstől, a szexuális preferenciáktól vagy az életmódtól, a bántalmazás ebben a közösségben is létezik. 

Ki lehet mondani, hogy minden dom vagy domina, aki visszaél az alávetettje határaival és a felállított szabályokkal, bántalmazó. Ugyanez igaz azokra az alávetettekre, akik visszaélnek domjukkal vagy dominájukkal, hiszen nem minden bántalmazás történik fizikai síkon. Éppen ezért, hamisság lenne azt állítani, hogy BDSM kapcsolatokban nem történik visszaélés. Mindazonáltal a bántalmazás nem kizárólag a BDSM kiváltsága, a vanília szex kedvelői körében is gyakori - sajnos.

5. A dominák utálják a férfiakat

A férfiak behódolása nem kevésbé örömteli és szép, illetve izgató a nők számára, mint fordítva. A domináns szerepet előnyben részesítő nők a kialkudott megállapodások alapján, a legteljesebb mértékben élvezik a szubmisszív férfiakkal töltött időt. És a konszenzus, valamint az előzetesen megbeszélt szabályok alapján csak az történik az alávetett szerepet vállaló férfiakkal, amibe beleegyezésüket adták.

+1: Élvezned kell a fájdalmat ahhoz, hogy alázatos legyél

Ez sem feltétlenül igaz, bár természetesen van olyan szubmisszív fél, aki élvezi a fájdalmat. Azonban az alázatos, alávetett szerepet magukra öltők elsősorban az utasításokat szeretik követni. Van, aki szereti átadni az irányítást a partnere(i)nek, mások pedig azt szeretik, ha azt erőszakkal elveszik tőlük. 

Vannak, akik csak a hálószobában engedelmeskednek, mások a mindennapi életük során is alázatosak, természetesen bizonyos korlátok között. Az alávetettség ezért inkább arról szól, hogy ki dönti el, mi történik és ki vállalja az ezzel járó felelősséget, mintsem a tényleges történések tartalmáról. Amennyiben a fájdalom kedvelése is szóba kerül, már nemcsak alávetettségről, hanem mazochizmusról is beszélünk.